2006-11-14

Egészségtelen Egészségügy

Minden korházakról meglévő rossz érzésem és élményem ellenére hiszem, hogy lehetne a mi országunban normális egészségügyi ellátást teremteni csak...
És itt jönn a jól ismert mondás: mint a háborúhoz pénz, pénz, pénz...
Jelenleg a sokak szent meggyőződése szerinti állami finanszírozású "ingyenes" rendszer tarthatatlan voltát már nem kell ecsetelni. Alacsony bérek, 0 színvonal, elavult műszerek, stb. Miközben az orvosok egy kis része szépen "keres" a hálapénzből, (és "szépen" nem fizet adót), addig a többiek nyomukba sem érő jövedelmeikkel szenvednek a megélhetésért. A TÁRKI becslése szerint a hálapénz már 1999-ben 30 milliárd forintra volt tehető. Nyilván ez csak egy kis része a problémának, hiszen mivel a feleségemmel 3-4 órát vártunk (sorszám, időpont nem volt, és mindez a bababarát győri kórházban!) egy ultrahangra, majdnem minden alkalommal mindegyik fiúnknál, volt időnk elgondolkodni mit is kellene megváltoztatni.
Nos, lehetne persze több járulékot szedni, lehetne (és kellene) több embertől tenni ezt, de egy kicsit is közelről látva a "rendszert" nem hiszem, hogy a pénz önmagában megoldaná a problémákat. A tisztelt kivételektől eltekintve jelentős szemléletváltásra szorulna sok-sok korházi dolgozó, ez pedig nem megy magától. A privatizáció persze, lenne felelősség, lenne teljesítménymérés, értékelés, és kihullana aki nem oda való. A pénzt és felszerelést nem az orvosok befolyása és hatalma irányítaná egyik vagy másik osztályra-területre, a magán praxisok nem keverednének bele az állami ellátás költségei közé.
Nyilván meg kell tartani, hogy az utcáról bevitt hajléktalanok is kapjanak ellátást, és nyilván kell egy kisnyugdíjasnak is szívműtét, csak ezt megfelelően ellenőrzött állami költségvállalás vagy magán biztosítás mellet lehetne megtenni, és nem a jelenlegi feneketlen zsák formájában.
Az is nyilvánvaló, hogy az a nem kevés ember, aki nem vagy alig fizet járulékokat így kénytelen lenne biztosítottá válni, ami ugyan csak nem ártana.
Persze a privatizációt mint mindent megoldó varázslatot nem áll szándékomban feltűntetni, hiszen tőlünk nyugatra is küzdenek elég gonddal (pl. a Németeknél), de azt hiszem legtöbbünk szívesen választaná az ottani problémákat a jelenlegi helyett.

1 megjegyzés:

boros1124 írta...

Az a baj, hogy ezen már változtatni nem lehet. Úgy látom a bejegyzésed 2006-os, de ennek ellnére 5 év alatt sem változott meg a helyzet a témában. Sőt talán még rosszabb is lett. Nem állapot, hogy egy néhány perces vizsgálatért az emberek több órát sorakozzanak és szemmelláthatóan sokkal kevesebb a beteg. A másik vicc igazából az, hogy a magánklinikákon sokkal olcsóbban kijöhet az ember, ráadásul valóban normális körülmények között, mint egy állami kórházban. Ugyanis a beavatkozások jó részét állja a TB, így jobb híján csak az ágyért kell fizetni. Mosolygós ellátás és nyugodt környezet. Mi más lenne ez mint nevetséges? Nemrég született meg egy új könyv, amit egy visszavonult szülés orvos írt meg. Dr. Berkő Péter bemutatja a könyvében a hiányosságokat és azokat a tényezőket is, amivel esetleg valamennyire talpra lehetne állítani az egészségügyet magát. Fontos megjegyeznem, hogy a könyvben csak a szülészeti osztályt mutatja be, így nem árt elképzelni azt sem, hogy ezen kívül hány osztály van még a kórházakban. Jogos a meglátása szerintem abban is, hogy egy politikus nem tudja, hogy mire van szüksége egy kórháznak és mire nincs. Igazából néhány résznél teljesen elképedtem, hogy valóban ennyire rossz a helyzet. Mikor megemlíti például egy napi programot mesél el és a rákos beteg sírva akar végrendeletet írni. Ilyen helyzetekre miért nem alkalmaznak egy pszichológust? Csak odavetik az ember elé, hogy x ideje van hátra x százalék eséllyel és magára hagyják. A könyv amúgy teljesen ingyen van ajánlom olvasásra. http://www.ingyenesenletolthetokonyvek.hu/konyvek/szuleszeti-zarojelentes-dr-berko-peter-2011